Boldog Új Évet + interjú
icon-user Viki icon-file-text interview,site icon-comments 0
2017/01/01

Sziasztok! Minden kedves látogatómnak szeretnék Sikerekben, örömökben gazdag Boldog Új Évet kívánni! 2017-ben is tartsatok velem és az oldallal!

Még novemberben Norman Reedus készített Laurennel egy interjút, amit most le is fordítottam nektek.

Norman Reedus: Mi volt az első érzésed az évad premierrel kapcsolatban, amikor elolvastad a szövegkönyvet? Sokkoló volt számodra, vagy sejtetted mi fog történni az előző évad vége alapján?

Lauren Cohan: Azt hiszem, amikor még talán mindannyian együtt voltunk, az az elmúlt év 9. epizódja. Nem tehetsz mást, mint hogy hozzászoktál ahhoz, hogy elveszted az embereket. Azt hiszem, még mindig ezen fáradozunk…

NR: Igen, én soha nem fogok hozzászokni. Milyen hatással volt rád Glenn (Steven Yeun) elvesztése, aki a partnered volt, akivel az elejétől szoros kapcsolatban voltatok?

LC: Leginkább az sújt le, amikor mindannyian együtt megyünk át valamin a sorozatban, de mindezt néhány barátunk nélkül…amikor nagy pillanataid vannak, vagy ünnepelni akarsz, akkor érzem ezt a leginkább. És amikor nézem a fan videókat a neten.

Gondolod – valamelyest – hogy akárcsak a Trónok Harcánál, kell, hogy legyen valami kiszámíthatatlanságnak lennie a levegőben, hogy a nézőket megtartsuk?

Azt hiszem, inkább az emberekhez való kötődés tartja fenn az érdeklődést, de hazudnék, ha azt mondanám a sokk tényezőkre nincs szükség.

Gyűlölöm, hogy ez olyan, mint a Survivor.

Mint az American Idol zombikkal…

Igen, teljesen. Mennyire érzitek magatokat biztonságban egy-egy Walking Dead évad végén? Amikor tudod mi történt a legutóbbi fináléban?

Általában jóval előtte megtudjuk. Ahogyan egyre inkább haladunk előre a történetben, egyre jobban megbékélsz azzal, hogy vége lesz, mint ahogy mondtuk, ez egy jó történet. Lehet, ez valami önvédelem.

Utálom tőled megkérdezni ezt a kérdést, amikor úgyis tudom mi a válasz erre a kérdésre. De igen, nagyon kedvesek, hogy jóval előre tudatják velünk.

Ez egyébként furcsa, mert azokra az emberekre gondoltam, akiket elveszítünk ebben a szezonban. Egyre többet és többet gondolunk arra, hogy csak szeretnénk több minőségi időt tölteni azzal a személlyel.

Mit gondolsz arról, hogy Maggie már stratéga és vezető lett a Walking Dead-ben? Mi van az ő karakterében, aki nem csak túlélő szerepet kapott, de terveket is egy életre Alexandriában és egy terhességet?

Azt hiszem, erre eddig Maggie sem jött még rá. Úgy érzem, ha egyszer elveszítesz valakit, akitől a legtöbbet tanultad, ez az amikor elkezded felismerni, amit valójában tanultál, tudod, amikor nincs senki más, akire támaszkodhatnál. Bizonyos szempontból azoknak az embereknek maradsz a hagyatéka, akik megérintettek.

Hogyan bírkóznál meg egy apokalipszissal? Már a sorozatbeli szereped egy képzés, ami adott számodra néhány képességet?

Nem gondolkodtam még a fizikai vagy a harc oldaláról a dolognak, de az emberiségen igen. Ezért szeretem ezt – ők élik az életüket. Az emberiségre helyezed a hangsúlyt. Ez arra késztet engem, hogy élvezzem az életet mindig, ahogyan ezek a karakterek is teszik. Hálás vagyok minden nap.

A TV sorozatok minden színész életében elkötelezettséget jelentenek. Már 5 éve vagy részese a The Walking Dead-nek. Mi az, ami most nálad prioritást élvez, mint színész?

Történet. Hogy elmondhassak egy igazán jó történetet. Néha annyira izgatott leszek a helyektől ahová eljutunk a sorozat kapcsán, habár tudom, hogy már sokat tettünk, de tudom azt is, hogy még annyi potenciál van. Minden nap Nyugaton élhetünk.

Végül, a sorozat skálája annyira drámain megduzzadt az elmúlt évadok során. Ez hogyan változtatta meg a tapasztalataidat, azóta, hogy elkezdtél filmezni?

Úgy érzem, nem változott. Ma volt egy kis harcunk…futkároztunk körben a kertben, mint egy gyerek. Annyira szerencsések vagyunk, hogy ez egy nagy sorozat, de ilyen egyszerű dolgok tudnak nekünk örömet okozni.

Mesélj nekünk a színházi csoportodról a No Man’s Land-ről (Senkiföldje) és a produkció típusáról, amin dolgozol. Ez az utolsó videójátékunk neve!

Senkiföldjének nevezzük, mert újraértelmeztük a Pygmalion-t az I. Világháborúban, és felforgattuk a férfi/női szerepeket, megváltoztattuk az idővonalat, blablabla. Biztos vagyok benne, hogy azt hittük, nagyon okosak leszünk. (nevet)

Melyek voltak azok az irodalmi karakterek, akiket látva égető vágyat éreztél a színjátszáshoz?

Steve Martin filmeken nőttem fel, csak Steve Martin akartam lenni.

Nekem John Belushi. Greta – A fiú vezető szereplője amerikai, aki Angliába megy dolgozni, mint dada. A Chuck című TV sorozatbeli karaktered Vivian Volkoff brit származású. A gyermekkorodnak köze kell lennie hozzá, (Amerikából költözött Angliába) amilyen szerepeket vállalsz, de milyen nemzetiségűnek is vallod magad?

Nemrég hallottam, hogy erre a legjobb azt mondani, hogy ez olyan, mintha megkérnének válasszak az apám és az anyám között.

Régen, a Casanova című filmben, ami az első filmed volt, együtt dolgoztál Heath Ledger-el. Milyen emlékeid vannak róla?

Örömteliek. Heath olyan volt, mint egy kölyök. Emlékszem forgatás közben oda-vissza rohangált a díszletek és a monitor között, hogy milyen úton módon tudná még jobbá, viccesebbé tenni a jelenetet.

Van valamilyen lecke arra, hogy TV szupersztárból a filmvászonig juss a jól kitaposott úton?

Jó kérdés Norman! Nincs nagy lecke…talán csak annyi, hogy ahová megyek, dolgozzunk együtt!

Saját fordítás!



Szólj hozzá Te is!










Hozzászólás: